Már tinédzserkorom óta erősen vonzott az önismeret világa. Gyakran éreztem azt, hogy valahogy nem illeszkedem igazán a saját korosztályomhoz, és hogy valami megfoghatatlan hiány kísér az életemben. Bár természetes, hogy serdülőként keressük a saját identitásunkat, ezek a kérdések nálam jóval tovább megmaradtak, és egyre mélyebb belső kutatásra ösztönöztek.

 

Két meghatározó élmény segített megérteni, honnan ered ez a belső üresség és bizonytalanság.
Az egyik egy családállítás volt, ahol kiderült, hogy magzati korban elveszítettem az ikertestvéremet. Ez az élmény rengeteg kérdőjelet helyezett új megvilágításba: a hiányérzetet, az elhagyatástól való félelmet, a kapcsolódás nehézségeit.

 

A másik fontos felismerésem egy születésélmény-feldolgozó csoportban született meg, ahol világossá vált számomra, milyen mély lenyomatot hagyott bennem az a tény, hogy köldökzsinórral a nyakamon jöttem világra.

Megértettem, hogy ezek a korai, nem tudatos élmények nem emlékek formájában, hanem testérzetekben, idegrendszeri reakciókban és kötődési mintázatokban élnek tovább. Sokáig kísértek visszatérő mintázatok, mint a szorongás, a küzdés érzése, a lefagyottság vagy az elhagyatottságtól való félelem. Hosszú és kitartó önismereti munka vezetett oda, hogy ezeket felismertem, átgyúrtam, és ma már észreveszem, amikor ezek az automatikus működéseim aktiválódnak.

 

A főiskola után Hollandiába költöztem, ahol mesterképzést végeztem és később dolgozni is kezdtem. Hollandiai éveim elsősorban a karrierépítésről szóltak, mégis ekkor kezdett bennem egyre erősebben formálódni az a vágy, hogy emberekkel, segítő szerepben szeretnék foglalkozni. Ennek első lépéseként hétvégenként tanítottam egy magyar iskolában.

 

Végül a hosszú útkeresés oda vezetett, hogy hazaköltöztem és beiratkoztam az Integrál Akadémiára. Az integrál tanácsadói végzettségem megszerzése óta folyamatosan járom a saját önismereti utamat, és szakmai továbbképzéseken fejlesztem magam. Jelenleg a fókuszolás módszertanát tanulom, amely mélyen összhangban áll azzal a szemlélettel, ami számomra az emberi belső világot jelenti: egy olyan térrel, ahol türelemmel, kíváncsisággal és tisztelettel lehet kapcsolódni a saját belső bölcsességünkhöz.